NEVERGREEN

Az interjút az egri Radió 7 Metálmánia címû mûsorának fõszerkesztõje Szilvási Gergely készítette és bocsátotta a rendelkezésünkre.

 - A vonal másik végén ígéretemhez híven Bobby Macura van, a Nevergreen basszusgitáros/énekese. Helló, helló, szia!

 - Szia, sziasztok, üdvözlöm a hallgatókat!

 - Bobby, a Nevergreen harmadik albuma az Ámok már jó ideje kapható, és szeintem sokat tudják, hogy ez már nem a PolyGram-nél jött ki, hanem a Hammer Records-nál. Mi volt ennek a váltásnak az oka, és egyáltalán mi volt, ami miatt ilyen sokat kellett várni erre a harmadik nagylemezre?

 - Hát amiért sokat kellett várni, az elsõsorban a dobosok miatt volt, az az igazság. Két-három dobossal próbálkoztunk, nem sikerült, aztán mi is lusták voltunk kicsikét, a PolyGram sem nagyon biztatott minket. Vittünk kétszer-háromszor anyagot, aztán mondták, hogy várjunk még fél évet, várjunk még egy pár hónapot, csináljatok még egy pár számot, és raktak különbözõ zenei anyagokat az orrunk alá, hogy "erre talán hasonlíthatna", aztán mondtuk, hogy ez így nem jó. Aztán szerencsénk volt a Hammer Records-szal, mert felajánlották nekünk, hogy menjünk át oda. Megtörtént a dolog, és nagyon jó, hogy így sikerült.

 - Az albumra felkerült az új nótákon kívül két régebbi téma, a Szerelmed Vágya Vér eredeti verziója, valamint az Ámok-nak egy szimfonikus, instrumentális átirata. Hogy jött az ötlet, hogy ezeket felvegyétek, és újra lemezre kerüljenek?

 - A Szerelmed vágya vér egy régi ominózus szám, azzel nagyon nagy sikerünk volt a '80-as években Jugóban, és az elsõ verzió, amit csináltunk az elsõ lemezre, az a doom-os verziója volt, nagyon adta magát. Mikinek (Matlári Miklós, billentyûs - szerk.) az akarata volt ez most, meg beleegyeztünk mi is, mert így eléggé húz a szám. Nem gondolkoztunk túlzottan, nagyon sok dolgot nem csinálunk tudatosan, inkább ösztönösen. Úgy hozta az ösztönünk, hogy most megcsináljuk ezt a számot újból. Tudtuk, hogy lesz egy párszor, hogy "ó, milyen már hogy felrakjátok megint ezt a számot, meg az Ámok-ot is". Az Ámoknak ez az instrumentális verziója teljesen más. Tehát ez nem azért volt, hogy megtöltsük a lemezt, hanem ezt így éreztük, és megcsináltuk, nincs nagy misztikuma a dolgoknak, ennyi.

 - A rajongók jól fogadták, tetszett nekik a dolog?

 - A rajongók szerintem jól fogadták, tetszett nekik. Inkább a szakmától hallottam, hogy talán nem kellett volna, meg ilyesmi, de a rajongók teljesen pozitívan álltak hozzá.

 - Az sem titok, hogy az Ámok lemez felvételei során két angol nyelvû változatot is rögzítettetek, amik közül a Mindörökké Forever címen a Power Hung(a)ry válogatásra is felkerült, ami a Mood lemezhez hozzácsatolva külföldön is terjesztésre került...

 - Igen, igen.

 - Ezzel a külföldi terjesztéssel gondolom nem akartatok világot látni, de jött azért valami pozitív visszajelzés?

 - Te, figyelj, még igazándiból nem, amennyire én tudom. Állítólag a Hammer Records próbálkozni fog ezzel a dologgal, én nem fûzök túl nagy reményt hozzá. Természetesen nagyon jó dolog lenne, nagyon szeretném ha pár koncertre el tudnánk menni kintre is valahova, de annyi zenekar van kint, hogy miért lennének kíváncsiak pont egy magyar zenekarra. Nekem nincsenek illúzióim, hogyha megtörténik, akkor nagyon jó lenne, ha nem, akkor meg próbálkoztunk. Van két-három angol nyelvû szám, mikor én berakom otthon, nagyon tetszik, mindjárt más egy picikét az egész. Aki hallotta, az tudja.

 - Nekem nagyon tetszik, de a Forever-en kívül egy másik dalt is felvettetek angolul. Melyik volt ez a dal, és mi lesz ennek a sorsa?

 - Ez a Szerelmed vágya vér, ez lett angolul szintén fölvéve. Az Ámok is fel van mondjuk véve angolul, úgyhogy három szám van eddig. Csücsülnek a számok igazából, nem tudok a sorsukról. Ha valahol fel tudjuk esetleg használni, akkor el fogjuk küldeni, hogyha ilyen fölkérés érkezik. A kiadónak a jogai vannak rajta, szóval ha a kiadó gondol valamit, akkor esetleg még próbálkozik. Lehet, hogy ezáltal ki tudunk majd menni egy-két koncertre, fesztiválra. Nem lenne rossz, ,már csak tapasztalatból is, meg buli lenne kimenni.

 - Koncertszinten nem is próbálkoztatok még?

 - Igazándiból nem. Van egy pár dolog, Németországban van egy srác, barátunk, aki úgy volt, hogy szervez a zenekarnak koncerteket. Õ meg fog csinálni nekünk négy-öt-hat koncertet Németországban. Aztán vízumproblémáink is vannak. Hárman nem igazán tudunk kapni vízumot, úgyhogy várunk egy picikét ezzel a dologgal, aztán lehet, hogy kimegyünk egy pár koncert erejéig.

 - Kíváncsi vagyok, mi sülne ki belõle...

 - Hát, én is... ha-ha!

 - Általános tendencia, hogy megjelenés után pár hónappal kezd a zenészek számára letisztulni, hogy mit is kellett volna esetleg másképpen csinálni. Te így utólag hogyan értékeled az Ámok albumot, úgy az elsõ két album tükreében, vagy ha csak ezt nézzük, önmagában?

 - Én úgy vagyok vele, hogy talán ezen a harmadikon változtatnék a legkevésbé. Az elsõ kettõn bizony lenne, így utólag. Erre a harmadikra is több idõ kell, hogy kiértékeljem, de szerintem ez lett leginkább úgy megcsinálva, ahogyan elképzeltük. Természetesen van ez a stúdió-hangzás dolog, meg miegymás, most volt a legkevesebb idõnk, és akkor van ezer kütyü a stúdióban, és még azt a három darabot nem kapcsoltam be, hogy milyen overdrive, milyen effektek vannak abban, és akkor ki tudja, hogy mi sült volna ki, de hát erre kéne egy fél év, mire ezt mind végigcsinálnánk, még egy magyarországi stúdióban is. Viszont be vagyunk korlátozva, tudod, ami a hangzást illeti. Kevés idõnk van, stúdiók olyanok, amilyenek. Ennek ellenére szerintem büszkék lehetünk ismét a hangzásra, nekem legalábbis bejött. Változunk mi is, talán jobban csináljuk, rutinosabban, ahogy múlik az idõ. Ezen a harmadik lemezen nem igazán sokat változtatnék. Sem a felvételen, sem a dalokon. Nagyon lazán vettük fel, érzõdik rajta, hogy nem görcsöltünk, minden normálisan ment.

 - Jobb volt most a hangulat?

 - A hangulat nagyon jó volt, a hangulat most volt a legjobb! Az elsõ lemeznél ott ne tudd meg, a második lemez szintén, ez volt most a legjobb. Ha így mennek a dolgok, a negyedik lemezre nagyon-nagyon jó számokat fogunk csinálni, és nagyon-nagyon lazák leszünk, ha-ha! Eljutottunk arra a szintre, tudod, hogy nem szabad görcsölni. Sok zenekart látok, aki görcsölt a sikerért, de nem természetes görcs volt az, hanem olyan nagyon-nagyon pózolásos, nagyon igyekeztek a fiúk minden részletre figyelni. Ennyire nem szabad, jól kell érezni madag, ez a kisugárzás talán érzõdik is a színpadon fent, és akkor vissza is kapom a közönségtõl ezt. Lazán oda kell állni, õszintén, nincsen pózolás, nincsen görcsölés, ez a lényeg.

 - Talán korai még ezt kérdezni, de nem tudom meg nem kérdezni: tényleg lehetséges, hogy
még 2000-ben kijön a negyedik Nevergreen nagylemez?

 - Nem igazán korai, ahogy hallottuk a hírt leültünk a Mikivel, csináltunk is négy-öt új számot. Két év után, lazán. Tudod, így megy a számszerkesztés is, itt ülök néha másfél hónapig a gitárommal, néha-néha elõveszem, valamit próbálkozok, és kibaszottul nem jön ki semmi az agyamból, a gitáromból, a húrok közül. Aztán leülünk ketten, és megcsinálunk mondjuk három komplett számot, majdnem komplett számot, szöveg nélkül természetesen. Hallottunk egy olyat is a kiadótól, hogy akár most is nekiállhatunk a lemezkészítésnek, mert állítólag jól fogy, nagy siker lett, ahogy õk mondják. Példányszámot most nem tudok neked mondani, az majd hamarosan kiderül. Mindenesetre szeretném, ha nyárra bejutnánk a stúdióba, és õsszel kijönne a lemez. Nem tûnünk el olyan sok idõre mint utóbb, éves ciklusokban szeretnénk kiadogatni a lemezeket, amíg lehet.

 - Zeneszerzés terén nem okoz problémát, hogy te Szegeden vagy, míg a másik fõ zeneszerzõ, Matlári Miki pedig Szabadkán? Az az általános elképzelés, hogy összeül a zenekar, és együtt írják a nótákat, de nálatok ez így kicsit bonyolult lenne.

 - Az az igazság, hogy nagyjából Miki és én írjuk a számokat, Iván (Glaug Iván, gitáros - szerk.) néha hoz saját ötletet, aztán összjövünk néha-néha, akkor elkezdjük csinálgatni, mindenki hozzáad egy picikét, és úgy születik egy szám. Igaz, hogy sok idõnk volt most megcsinálni ezt az Ámok lemezt, sokszor változtattunk is emiatt a számokon. Mikivel össze szoktunk gyakrabban ülni, vagy elmegyünk Szabadkára, vagy Szegedre, egy-két sör mellett a szobába beülünk, fogjuk a gitárt, és akkor... Néha háromszor leülünk, és semmit nem csinálunk, csak ökörködünk, nem jön semmi ötlet ki. Ilyen a dalszerzés. Pont két hete, leültünk szépen, nem is nagyon akartunk zenélgetni, és mondom, három-négy majdnem komplett szám kijött belõlünk. Meg is lepõdtünk, ha-ha! A szöveg aztán már Miki dolga...

 - Nyáron hol lesztek láthatóak majd? Sziget, Efott, ilyesmi?

 - Hát igen, ez így megy már pár éve. Efott-on mindenesetre szeretnénk. Még pontosan nem tudom hogy hol lesz, állítólag Pécsett, nem tudom te tudsz e valamit errõl?

 - Én sem hallottam még semmi biztosat.

 - Diáksziget, hát minél több fesztivált megfogni, és már szervezzük is lassacskán, jelentkezések, amiket le kell adni, ilyenek. Minél többet szeretnénk játszani.

 - Bobby, nagyon köszönöm, hogy itt voltál velünk, még ha csak telefonon keresztül is, egy kérdésem még lenne hozzád, ami egyben kérés is: nem tudom, hogy neked van e kedvenced errõl az Ámok albumról, mert az interjú elõtt szólt a Carmina Burana átirat, és most pedig akkor az a dal jönne, amit te javasolsz.

 - Hú, hát én nem is tudom, talán hogyha a Soha már-t lenyomnátok, az totál jó lenne.

 - Minden további nélkül, mégegyszer köszi!

 - Üdvözlök mindkit, sziasztok, minden jót!