Négyszemközt Matlári Miklóssal, a Nevergreen együttes oszlopos tagjával, több színházi előadás zeneszerzőjével

Gyakran gondoltam arra, hogy szólni kellene azokhoz, akik a rockmuzsikát, pontosabban: a hardrockot meggondolatlanul és kellő megfontolás nélkül elutasítják. Nem hinném, hogy az alant következő interjú elolvasása után a véleményük gyökeresen megváltozna, nem rohannak majd a zeneboltba rockos hangzású hanglemezeket vásárolni. Ezért hadd korrigáljam magamat: ezt az írást inkább azok olvassák el figyelmesen, akik a rockzene rajongói, akik kedvelik ezt a XX. századi ,,nyers" és ,,erőszakos" művészetet. Nekik üzenem innen, hogy az anyaország - és természetesen a Vajdaság - vezető hardrock együttese a Nevergreen. Persze, nem Matlári Miklósék húzták meg a rocktörténet fejlődésének alapvonalát, nem muzsikáltak a Nagy Elődök társaságában a Wembley stadionban, de muzsikájukat hallgatva különbséget tehetünk a ,,műfaj" továbbfejlődő és elhaló tendenciái között.

* Miklós, ismerkedjünk, jó?

- Fiatalon a viszonylag nehezebb utat választottam - mondja beszélgetőtársam, Matlári Miklós, a szabadkai Népszínház hangmestere -, mert miután egyszerűen ráuntam a gordonkára - nem volt ,,testre szabott" a hangzása -, a zongorát választottam, a billentyűs hangszereket. Önerőből, kiváló tanítómester segítségével sajátítottam el a legszükségesebbeket, egy-egy technikai elemet. Persze nem lettem azonnal ,,lexikális anyag". Először az Octopus együttest hoztuk létre itt, Szabadkán, majd az Aragont, s mindig azon voltunk, hogy lassan, lépésről lépésre, ha úgy tetszik: taktusról taktusra építsük fel tudatosan a saját értékrendünket, csak úgy, példaképek utánzása nélkül, önmagunk és mások kedvére, azonosulására (ami nagyon lényeges).

Egy kicsit ,,erőszakosak" voltunk, mert anélkül a művészet levegőbe rajzolt portré, ordítás a pusztába csupán. Nem estünk letargiába amiatt, amiért nem kaptuk meg rögtön és azonnal a megérdemelt figyelmet, nem osztogattak díjakat, de mi tudtuk: az idő (és a tehetség) nekünk dolgozik. A felállás változott, több énekessel próbálkoztunk, dolgoztunk, gyakoroltunk látástól vakulásig, és meg is született a műhelyünkben a ma is népszerű, a rádióban gyakran sugárzott Hungry for Bloode című szerzemény. Szó volt hanglemezről is, de Belgrádban a górék szerb nyelvű szövegeket követeltek, mi azonban ragaszkodtunk az angolhoz.

* Tudtommal Szegeden is megfordult.

- Jól tudja. 1991-ben a Szegedi Nemzeti Színház világosítója lettem, s már 1994-ben - tehát kilenc évvel ezelőtt - megalakult a Tisza-parti városban a Nevergreen csapat. Semmi dance, semmi hip-hop, mi élőben játszottunk - doom-powert. Szóval új székhellyel - a magyarországival, pontosabban: a szegedivel, valami mással jelentkeztünk. A Marlboro In tehetségkutatón bemutatott demónk osztatlan sikert aratott. Így a 320 jelentkezőből mi voltunk azok, akik többedmagunkkal bekerültünk a THE BEST 18-ba, s aztán a döntőben megkaparintottuk a második helyet. Rögtön lemezszerződést kaptunk...

* A Nevergreen nem evergreen, ugyebár?

- Nem bizony. A hardrockot, a súlyos metal hangzást szorgalmazzuk. Mert most már volt kivel, illetve kikkel muzsikálni. Bob Macurával végre azt játszhattam, amit a legjobbak szeretek, amihez a legjobban vonzódom. A Game Over című lemezünkre felfigyelt a szakma, az újságok is foglalkoztak velünk: megindultunk. Eddig nem kevesebb, mint öt Nevergreen-hanglemezt adtunk ki. Új taggal is bővültünk, Rusić Vladimirrel. A songokhoz a szöveget - angol nyelven - én írom. Viccesen akár azt is mondhatjuk, hogy mi vagyunk a HU-YU, de a ,,YU" most elmarad. Hadd említsem meg azt is, hogy egyik kedvenc költőm, Edgar Allan Poe sorai, életfilozófiája hatással volt rám.

Ott voltunk a Pepsi szigeten, a budapesti Petőfi Csarnokban, a Wigwam Clubban is felléptünk stb. Több ezer rockrajongó előtt játszottunk mindig és mindenütt. A szakemberek egybehangzóan arról írnak és beszélnek, hogy mi az ún. ,,gótikus zene elkötelezettjei, népszerűsítői vagyunk".

A dalok szövegei melankolikus és sötét mivoltukkal érdemlik ki a figyelmet. A csapat minden téren, minden akkordjával újítani próbál. A dalok hangulatát nehéz átélni, mert a hangzás - ahogyan mondani szokás - ,,súlyos", de melankólia is belengi a számokat.

Mi innen, a Vajdaságból ilyennek látjuk a világot, a mi világunkat. S ha ilyen dalokkal felkerülhettünk a MAHASZ (Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége) eladási listájára, akkor miért változtassunk stílust?

* Miklós színházi ember. Dolgozott a KPGT-társulatnál is, Šerbedžijával és másokkal, többek között Lengyel H. Gáborral is. Most a Népszínházban a rendezők legkedvesebb munkatársa, előadásaikhoz szerez zenét.

- Hazatérve Szabadkára, azonnal eleget tettem ifj. Szloboda Tibor színész-rendező felkérésének. William Shakespeare Macbeth című tragédiájának másszínházi változatához, a Kosztolányi Dezső Színház előadásához hárman írtunk - mások mondták - nagyon jó zenét: én, Tibor és Rusić Vladimir. A Macbeth egy nagyon figyelemreméltó előadás volt. Kovács Frigyes, a Népszínház direktora Ilan Eldad rendezővel hozott össze, a Nem fáj! című Kristóf Ágota-adaptációhoz kellett a segítségem. Jó volt együtt dolgozni Boros B. Rozáliával is. Következett a Vörös bál (Kanizsán mutatták be), s most újra csak ifj. Szloboda Tibor feltárta előtte Danilo KiÜ és a Siratófal című dráma sötét világát. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, szeretem ezt az utolsó munkámat. Most abban reménykedem, hogy a közeljövőben munkabírásomat Sopsits Árpád rendező is igénybe veszi, akárcsak Ljubomir DraÜkić: mindketten itt rendeznek nálunk. De a budapesti Bárka Színházzal is folynak a tárgyalások. Végeredményben, ha egy zenész Wagnerért, Carl Offért, Bachért és Mozart Requiem című művéért rajong, megengedheti magának azt, hogy komolyzenei projektumokat írjon. Ez a Kreaton-projektum Rusić Vladimir és Ružica Inić operaénekesnő közreműködésével készült. A Nevergreen a közeljövőben videofelvételről is látható lesz, mert mi négyen: Bob Macura, Rusić Vladimir, a zentai Szabó Endre meg én a melankólia jelszavával a legjobbat szeretnénk a rajongóinknak. Csupán az gondolkodtat el, hogy miért vagyunk népszerűbbek az anyaországban, mint itt, a Vajdaságban. Ám ezen lehet segíteni: tavaszra megindulunk, Délre utazunk...