NEVERGREEN

A gitáros Glaug Iván már jó ideje tagja a szegedi power/doom kvartettnak, de mégis a nemrégiben megjelent Ámok c. korong az első NEVERGREEN lemez, amin már az ő játéka hallható. Ebből az alkalomból faggattam ki Ivánt, aki a NEVERGREEN körüli fejleményeken túl sok más egyéb érdekes információval is ellátott minket. Íme:

Sch-dt

- Annak ellenére, hogy már elég régóta vagy a csapatban, nem sok mindent lehet tudni rólad; úgyhogy ha nem gond, néhány személyesebb jellegű kérdéssel kezdeném. Mikor és hol születtél?

- A Vajdaságban, Újvidéken születtem '62-ben. A szüleim mindig támogatták a zene iránti érdeklődésemet. A családomban voltak költők, művészek, zenészek, örök vándorlók, akik mindig valahogy "másképpen" akarták kifejezni magukat.

- Az iskolák elvégzése után milyen munkahelyeid voltak? Jelenleg mi a polgári foglalkozásod?

- Voltak munkahelyeim, de nem érdemes róluk szót ejteni, mert csak a létfenntartás nyűge hozott velük össze. Különben angol-szerb-magyar fordítói diplomám van, de soha nem dolgoztam a szakmámban.

Az ugyan közhely ízű, hogy mindig a zenének szerettem volna élni (érdekes hallani, hogy amikor Steve Vai agyában kipattan a szikra, elrohan három hétre a stúdióba kidolgozni az ötletet… vagy Phil Collins, aki öt évig dolgozott a Tarzan zenéjén… - el is nyerte az Aranyglóbusz díjat vele), de remélem eljön majd az én időm is, amikor legalább munka után zenélhetek.

- Mikor jöttél át Magyarországra? Maradtak rokonaid a volt Jugoszlávia területén? Gyakran jársz haza? Mit gondolsz, véget ér majd egyszer a gyűlölködés a Balkánon?

- Lassan már 10 éve élek Szegeden, egyre ritkábban járok haza, mert a legszűkebb családomon és néhány baráton kívül ott már nincs senki. Elkeserítő hazamenni és látni mit tett egy eszelős agy az életü(n)kkel. Az a legborzasztóbb, hogy a hétköznapi emberek nagy többsége soha nem gyűlölködött. Az a bizonyos testvériség-egység – még ha csak szólam is volt – rengeteg vegyes házasságot és "vegyes" gyereket szült, életre szóló "vegyes" barátságok kötődtek, amelyek a kiprovokált politikai nacionalizmus ellenére ma is megmaradtak. Egyetlen baj, hogy a világ minden tájára szétszóródtak: Szlovéniától kezdve Horvátországon keresztül egészen Kanadáig, az Egyesült Államokig és Ausztráliáig mindenhova kerültek.

- Más. Nős vagy, vannak gyerekeid?

- Igen, van egy hat- és egy négyéves fiam.

- Gitározni mikor kezdtél?

- Hetedikes voltam, amikor először kezembe vettem a hathúros zenedobozt.

- Kik a kedvenc gitárosaid?

- Annak idején Ritchie Blackmore és Jimmy Page szólóit próbáltam "leszedni" hallásból, irtó izgalmas volt –- akkortájt nem voltak még divatban a gitáriskola videók és a nyomtatott, kötve-fűzött kotta- ill. "fogásfüzetek" vagy minek nevezik őket --, igazi erő-, jobban mondva fülpróba. Bizonyos idő elteltével azt éreztem, hogy oké az, amit a Blackmore csinál és Page-dzsel sincs semmi bajom, de valahogy többet is ki lehetne hozni abból a gitárból. Elégtételként hallottam meg Eddie Van Halen játékát, aki olyan hangokat hozott ki a gitárból, amit még Hendrix sem, noha ő is nagymestere volt hangszerének. Steve Vai-t jobban kedvelem Satriani-nál, mert őrültebb mint tanítómestere, azt azonban be kell vallanom, hogy a sok virga és csavarás közepette Jeff Beck-et is nagyra becsülöm. Ha megfigyeled, ő nem használ rack-hegyeket, mégis olyat művel a gitárjával, hogy kész öröm hallgatni. Ezek mellett Nuno-t is meghallgatom és Petrucci sem kutya.

- A Nevergreen előtt milyen csapatokban zenéltél?

- A Matlári Mikivel még Szabadkán zenéltem, az Aragon-ban. Helyi kis sztárok voltunk, ám benne már akkor ott volt a Nevergreen, a Hungry for Blood című számmal (lásd: A szerelmed vágya vér). Szegeden több "megmozdulásom" is volt, főleg jazz-rock irányban, de nem sok örömünket leltük egymásban.

A Nevergreen körül ott vagyok az első percektől és mindig magaménak is éreztem a gyökereit, annak ellenére hogy más zenei/gitárosi stílust ápoltam.

- Az elődöddel, Dula Sancival milyen a viszonyod?

- Ritkán találkozunk, de elmondhatom róla, hogy teljesen rendes gyerek, tehetséges gitáros.

- Vele mi van mostanában?

- Nem tudom pontosan, biztosan muzsikál, de hogy melyik együttesben?… Legutóbb azon a fellépésünkön találkoztam vele, amikor a Miki a NATO-bombázás miatt nem tudott itt lenni és három gitárral és dobbal tartottunk egy koncertet Szegeden. Ez egy igazán jó, zúzós különleges fellépés volt. Sancika nagyon jó volt a Nevergreen-ben, jó gitáros, csak nagy volt a generációs különbség közöttünk, mi jobban magunkénak éreztük/érezzük a bandát, mint ő.

- Milyen emlékeid vannak az első olyan koncertedről, ahol a Nevergreen tagjaként léptél színpadra?

- Hát nem volt könnyű, tudtam hogy mindenki a Sancihoz viszonyítja a zenémet és nem engem hallgat, a húrok úgy pattogtak el a gitáron, mintha cérnából lettek volna, de azt már Murphy jóval előttem megjósolta, hogy így lesz. Remélem lassan most már a kritika is elfogadja a másságomat, úgy érzem a rajongóknak semmi kifogása ellenem. Csak szeretni kell a jó zenét.

- Az MHH-s interjúban emlegetett zenei hatásaid - Zeppelin, Purple, Yes, stb. - mellett nem furcsa érzés ilyen súlyos zenét játszani?

- Én nagyon bírom a szólóimat, a Nevergreen-es feelinget. Szerintem éppen azért jobb a csapat más metalbandáktól, mert gazdagabb a hangzásunk, több a mondanivalónk. Hű, ez nagyon szerényen hangzott… Egyszóval jók vagyunk!

- Figyelemmel kíséred az olyan csapatokat, mint a Sabbath, a Paradise Lost, a Solitude Aeturnus vagy a Type O Negative?

- Igen, a lehetőségekhez mérten, igen.

- Az új lemezen a te zenei ötleteid is beépültek a nótákba. Szövegötleteket várhatunk tőled a jövőben, vagy ez teljesen Miki asztala?

- Nemcsak asztala, hanem széke, szekrénye és ágya is. Egyszóval az egész bútorzata. Megbeszéltük Mikivel, hogy ez ügyben "megkegyelmezek" neki, maradjon ő a szöveges. A Nevergreen nem is óhajthat jobb szövegeket, mint amilyeneket a Matlári ír.

- Az Ámok lemez nótáival személy szerint semmi bajom, de a hangzás nekem valahogy nem nagyon tetszik. Te elégedett vagy a megszólalással?

- A kulisszatitkok ismeretében mondhatom, hogy nem szól túl rosszul. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tetszik is, de jól szól. És szólhatna jobban is, vagyis rendesen.

- Új dalötletek vannak már a tarsolyotokban?

- Hát persze hogy vannak.

- A következő lemez mikorra várható?

- Őszre.

- Hány albumra szerződtetek le a Hammer Records-hoz?

- Nincs meghatározva.

- Elégedettek vagytok a kiadó tevékenységével?

- Igen, mondhatom, hogy igyekeztek a fiúk. Ahhoz azonban, hogy a lemez az ő megelégedettségükre is nagyobb példányszámban fogyjon még több reklámra lett volna szükség. DE! Már készül a clippünk.

- Túl vagytok egy sikeres turnén. Melyik állomás volt a legjobb?

- Wigwam – Budapest. Legalábbis itt gyűlt össze a legtöbb rajongó. Kb. 800-900-an voltak. A vidéki koncertek is jók voltak. Arról "senki" nem tehet, hogy vidéken a szervezők már nem adtak bele apait-anyait, hogy rendesen meg is hirdessék a koncerteket. C'est la – heavy metal – vie.

- Milyen benyomásaid vannak a turné két vendégcsapatáról, a Nemesis-ről és a Mood-ról?

- Nagyon jól kijöttük egymással. Kitűnő zenészek, jó barátok.

- Idén folytatjátok még a koncertezést?

- Májusban.

- A nagy nyári fesztiválokon számíthatunk a megjelenésetekre?

- Természetesen. Ott leszünk mindenhol, ahová bejutunk.

- A volt Jugoszlávia területére nem terveztek koncerteket?

- Egyelőre még nem. Legutóbb három éve voltunk, ha jól emlékszem: Topolyán egy fesztiválon és Zentán egy önálló koncerten, aztán Szabadkán is jártunk már. Meglepően sokan voltak. Érdekes volt, furcsa érzés otthon muzsikálni az "idegen" országbeli sikerszámokat…. Hogy is van ez? Meghasonlott állapot.

- Más. Az MHH-s interjúban szó esett Miklósnak egy készülőfélben lévő szólóanyagáról. Hivatalosan ez meg fog jelenni valamikor?

- Valamikor igen. Miki lázasan dolgozik Szabadkán a stúdióban. A kiadón múlik a dolog.

- Te nem tervezel valamilyen szólóanyagot kiadni valamikor?

- Vannak elképzeléseim és terveim, de maradjon ez egyelőre az én kis titkom.

- A zenélés és a "civil" munkád mellett mivel töltöd az idődet?

- A kettő együttvéve kb. 25 órát jelent. A kérdés arra a mínusz egy órára vonatkozna?

- Sokat cikkeznek mostanában a metal visszatéréséről. Te érzel valami változást ezen a területen, amióta tagja vagy a zenekarnak?

- Az utóbbi időben elég sokan "szajkózzák" ugyanezt álmodozva, de én majd akkor hiszem el, ha főműsorba kerül mondjuk a Zúzda. Addig, amíg az éjféli órákban tarják – noha már 23.00-ra tették!!! -, addig álmodozhatunk. Hogy nyugaton mi lehet, nem tudom. A tévében ott sincs nagy mozgás. De adja Isten, hogy így legyen.

- Szerinted mi az a maximum, amit népszerűség terén ki lehet hozni a Nevergreen-ből?

- A csillagos ég. Amíg azonban a Földön járunk, ebben a médiailag eltechnosított, -rappesített, -house-osított (-hányom magam) zenei világban; valamint itt és most létezünk Magyarországon – figyelem: négy éve jelent meg a legutóbbi lemezünk! -, annyit mondhatok, hogy egész jó helyen állunk. Anyagi haszunk nincs, nekünk mégis megéri. A rajongókért, Értetek. Ámen, vagyis Ámok.