Ezer világ Őre
Fearchild 2005.07.31. 19:19
..
Ezer világ őre
- 2002
- az 5. stúdióalbum
- az egyik legjobb album (szerintetek is) J
- készítői: Bob Macura (ének & bass) Ruszity Vladimir (gitár) Matlári Miklós (billentyű)
Április közepén jelent meg e kiváló power/doom együttes ötödik lemeze. Ez az album más, mint elődei, de egyben hamisítatlan Nevergreen. Nem vitás, hogy új kapuk nyíltak meg az együttes előtt egy szélesebb közönségréteg megérintése felé. Első meghallgatásra nem volt túl jó benyomásom az eddig nem nagyon használt samplerek, loopok hallatán, de két-három alaposabb boncolgatás után megadtam magam ennek a tíz dalnak. Tény, hogy az együttes visszafogott. A dobhangzás, a samplerek alkalmazása, illetve a zongora tiszta hangja a lemeznek ad egy kissé steril, túlcsiszolt színezetet, de higgyétek el, koncerten ott vannak a (lemezen kissé háttérbe szorult) riffek. Élőben élhettem át ezeknek daloknak a valódi hangulatát, és kétszer súlyosabbak, mint az albumon, tehát nem szabad előre ítélni. Valójában az összes dalban megvan az a bizonyos újító jelleg, és a Nevergreenre jellemző stílusjegyek. Az előző alkotásokhoz képest a gitárok kissé háttérbe szorultak, inkább kísérő szerepet kaptak, a zongora viszi a fő irányvonalat. Rusity Vladonak sajnos nem adatott meg minden dalnál, hogy kibontakoztassa gitár-virtuozitási tehetségét, főleg az általa szerzett dalokban hallhatunk ujjfuttatásokat a gitár nyakán. Egyébként minden dal csodálatos, egyenesen jól esik egy kicsit változatosabb, sokszínűbb lemezt hallgatni a négyes fogattól (hivatalosan hármas fogat, a dobos személye változó, még eldöntetlen), a számomra kissé monotonra sikeredett Új sötét kor után. Minden dalban benne van a melankólia, ami már szintén a banda védjegyévé vált, nem is létezhetne a Nevergreen e nélkül. Az Alvajáróval visszakalandozhatunk a Sohazöld régebbi stílusvilágába, Az Isten arcával, Vágyaid őrével megismerhetjük az együttes új oldalát, a többi dal, pedig egy fantasztikus egyvelege a "régi" és az "új" Nevergreen-nek. Az Ego Sum és az Aranyhajnal kiemelkedően a legjobb dalok, számomra. Rejtett dalként szerepel még egy Depeche Mode feldolgozás is, a Strange Love. Matlári Miklós szövegírói tehetségét ezen a korongon villogtatja meg legjobban. Sötét, bizarr, kifürkészhetetlen gondolatait nem sorokként, hanem szavakként kell elemezni. Kíváncsi lennék, hogy az esztéták, verselemzők, milyen következtetésre jutnának a szövegek elolvasása után, "vajon mit gondolhatott, amikor ezt írta"? Az együttes - úgy érzem - még mindig nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, tiszteletet és elismerést, amiért már lassan kilenc éve küzdenek. Matlári Miklós hátborzongató billentyűfutamai, Bob Macura egyéni bőgőjátéka, a mélyek mélyéről feltörő éneke és Rusity Vladimir hibátlan gitárjátéka, szívbe markoló szólói egy olyan egységet alkotnak amire mi vajdaságiak büszkék lehetünk. A Nevergreen elérkezett ötödik albumához. Az egyenes fejlődést mutató csapat a korai gótikus doom/power metaltól eljutott ahhoz a mai, letisztult muzsikához, melyet talán leginkább dark/gothic rockként lehet leírni, méghozzá a megadallamos, modernebb fajtából. Ugyan eddig is sikeresnek volt mondható a zenekar, hiszen ebben a gótikus metal közegben egyértelműen ők adták el a legtöbb lemezt, az új album minden bizonnyal egy újabb, még magasabb szintre emeli majd a Nevergreen-t. Hiszen az Ezer világ őre tele van potenciális slágeresélyes dalokkal! Kétségtelen, hogy aki szereti az olyan, egyszerre sötét és romantikus zenéket, mint amilyet a HIM, az Entwine, a To/Die/For, netán a Depeche Mode játszik, az szeretni fogja az új Nevergreen lemezt is. Persze, a régi rajongók sem kell, hogy csalatkozzanak, hiszen a zene kemény éle is megmaradt, de ennek ellenére sokkal könnyebben befogadható lett az anyag, mint az eddigiek. A zenekar jó érzékkel nyúlt a samplerekhez és egyéb modern cuccokhoz is, és sikerült ezeket az általános rock felfogás szerint veszélyes eszközöket a saját akaratuk alá hajtani, s úgy használni, hogy kiegészítse és erősítse a Nevergreen hangzást. Ennek köszönhetően az album hordozza mindazt a tipikus Nevergreen-jegyet, amiért eddig is szerették őket a rajongók, ugyanakkor modernebb és könnyebben befogadható az anyag. Bővebb infó: www.negativeart.hu/nevergreen Érdekes albummal rukkolt elő a napokban a Nevergreen együttes. Első hallásra nemigazán fogja meg a hallgatót az Ezer világ őre című korong, ám végül 2 hétig nem tudja abbahagyni az ember a hallgatását. Bob Macura énekes-basszusgitáros szerint, szinte mindenki így van ezzel a koronggal, a visszajelzések szerint elsőre nagyon nem tetszik a rajongóknak, aztán meg nem tudják kivenni a magnóból a kazettát. A Depeche Mode-os ízekkel tűzdelt gótikus rockzenét játszó csapat június 21-én ad koncertet a Vekeri-tavi Rockfesztiválon. A csapat honlapja a www.negativeart.hu/nevergreen címen e Nevergreen: Ezer világ őre Érdekes albummal rukkolt elő a napokban a különleges hangulatú, gótikus fémzenét játszó Nevergreen. Mintha a Depeche Mode fekete hangulatát kevernék Ady Endre szerelmes verseinek érzésvilágával… Furcsa album az Ezer világ őre. Első hallgatásra nem igazán érti, érzi az ember ezt a muzsikát, sőt: egyáltalán nem tetszik ez a lemez a hallgatónak, pláne ha ismeri a csapat előző négy korongjának valamelyikét. Aztán kíváncsiságból csak beteszi még egyszer a CD-lejátszóba, hogy végül két hétig megállás nélkül azt hallgassa… „Nagyjából ugyanezeket mondták, akik már hallották a lemezt. Elsőre nagyon nem tetszett nekik, aztán meg nem tudták kivenni a magnóból a kazettát” – mondta a Tippnek a csapat énekes-basszusgitárosa, Bob Macura, hozzátéve, hogy semmi tudatos nem volt e dalok megírásában, egészen egyszerűen ilyen nóták születtek. A muzsikus szerint ez a korong mindenképpen egy újabb előrelépést jelent a zenekar számára. Hogy milyen is a Bob Macura, Maltári Miklós és Ruszity Vladimir alkotta Nevergreen az új albumának kilenc nótája, meg a tizedik, elrejtett dal (a boríton sincs rajta, ráadásul a CD végéről egyez visszaléptetve lehet csak meghallgatni, előtte ugyanis van vagy félórányi szünet), a Depeche Mode Strange Love-feldolgozása? Gótikus rockzene, sok-sok, ízlésesen használt samplerrel meg billentyűvel, s a korábbi albumokhoz képest egy kicsit a háttérbe szorított gitáralapokkal, s a korábbinál kevesebb gitár- és több billentyűszólóval. „A koncerteken azért ugyanúgy zúznak ezek a nóták, nincs igazán hangzásbeli különbség a régi dalokhoz képest” – jegyezte meg Bob Macura, mondván, hogy a színpadon nem lehet annyit játszani és variálni a hangszerekkel, mint a stúdióban. A Nevergreen (www.negativeart.hu/nevergreen) a tervek szerint június 21-én ad koncertet a Vekeri tavi rockfesztiválon.
01. Minden tegnap
Hideg alkony és a fény Rejtett világ szentélyén Selymes nyom a hold egén
Tiltott irtáson a vad Ûzve mint a fájdalmad Megpihen de elhamvad
Vágyom rá, hogy hozd el Vágyom rá, hogy rejtsd el Minden õsi álmom Minden tegnap hozzon el
Nyomod elmosta a múlt Forró testünk megtanult Ölelni hideg folyót
Halvány arcod könnye él Mossa évek rejtekét Titkom õrzöm örökké
02. A szerelem magányos templomában
Ha lelked elszakad A tested börtönébõl Ha hited megtagad Nincs szó, mit elmondhatunk
Minden szó tévedés Minden szó félreértés Vár ránk ezer világ Õre a színfalak mögött
A szerelem magányos templomában
A tested elvakít A forró ízlelésben A vágyad eltaszít Nincs kín, mi ehez fogható
03. Az alvajáró
Szemeid mélyén Csendes világot remélsz Az ébren alvó világ szûz ölén
Idegen könnyek Mosták el a fájdalmad Egy új világot rajzolt szemedre a fagy
Az alvajáró meztelen neszét Az álom hamvas színét
Túl messze van az éden Fáradt szívünk rejtekében Az istenek hajnalán élek
Ajkaid pírját Az alkony festi szürkére De lágy öledben parázslik a lét
Alszik a mámor Szárnyaszegett vágyakon Az alvajáró virraszt fáradt léptein
04. Ego Sum
Csend a lelkem Nélküled, mint hideg tenger Néma partján Fekete országunk még áll
Elfeledve Ezer év súlya átok ránk Szentesítve Ego sum, megtagadtátok
Megbocsájtva Bûneink, de nem feledve Feloldozva Vétkeink, de nem szeretve
Keresztelve Õseink, de nem megértve még Feladtátok Szavakért, minden csatátok
A csend ölében várj a végsõ hangra Az éj ölében fény, a jel megadva A feltámadás fáj, hangja nincsen A semmi te voltál és én a minden
Csend a lelkem Vizein, el nem felejtem Fény a mélyben Születik, hozzám nem ér le
Nem szeretve Õseink, de nem feledve még Eladtátok Hamuért mindkét országot
05. Az Isten arca
Még fáj a lelkem Az ismeretlen A végtelen mélyén Alvó isten
Az éjszakában Õs magányában A teremtõ nevét Nem találta
A végtelen egén a csend Szivében elpihen A névtelen szívén az éj A lélek elpihen
A feltámasztott A kiválasztott A századok mélyén Az Isten arca
Az én keresztem Az én világom A könnyeim súlyát Nem találom
06. Vágyaid õre
Megérint a vágy Ha fáj az emlék Tested mélyén rés Az új világért
Az évek elhozták De megtagadtuk Az elveszett idõt Elhamvasztottuk
Volt-e éden mit régen elvesztettünk Új aranykor porából nyomot vettünk
Te mindig vágyaidnak õre voltál Elveszett idõk mélyén örök oltár
Néma ajkadról Hûs ajándék Bõrünk alatt ég Az õsi játék
Az elveszett titok Egy villanása De elnyeli a múlt Egy pillantása
07. Arany hajnal
Halvány fény a fájdalmad Hideg ajkaidról fagy Költözött a testemre Árulásod törvény
Sem a hajnal gyötrelme Sem az árnyak türelme Szabadítson ölelve Meg az új világtól
Arany hajnal alkonyán Forró bõröd bársonyán Virág nyílt a testeden Néma nászajándék Idegen szenvedély A bõröd alatt él Idegen szenvedély Az ajkaidon él
Vágyaid eltitkoltad Lelked átszõtte a fagy Fájó testet öleltél Minden szavad játék
08. Tested rejtsen el
Az idõ Nem gyógyít A sebek felszakadtak rég Megalvadt a lét Az örök méreg
A vakok Szemével Látni kell, tested rejtsen el A múltam hozzon el Egy éjszakára
Minden elmúlik, mindenki hamvába hal Minden sebed rejtett álmot takar
Az idõ Eltakar Az ajkak léke felkavar A lelkedben fanyar Gyümölcs érik
Én vagyok Te leszel Áldozunk, tested rejtsen el A vakok oltárán Emlékezni kell
09. Minden áldozat te légy
Sötétben tested ajtaján Néha beengedtél Húsodból formázott gyönyör Tett lelketlenné
Az áldozat te légy Most az egyszer A szándék volt a cél A szó a fegyver
Minden áldozat nevét elhozzák az évek Minden félelmed nevét a lelked véste
Sivár lelked ajtaján Néha beengedtél Néma hangok börtöne Sosem felejtettél
10. Strange Love (Depeche Mode feldolgozás)
There'll be times When my crimes Will seem almost unforgivable I give in to sin Because you have to make this life livable
But when you think I've had enough From your sea of love I'll take more than another river-full And I'll make it all worthwhile I'll make your heart smile
Strange love Strange highs and strange lows Strange love That's how my love goes Strange love Will you give it to me Will you take the pain I will give it to you Again and again And will you return it
There'll be days When I'll stray I may appear to be Constantly out of reach I give in to sin Because I like to practice what I preach
I'm not trying to say I'll have it all my way I'm always willing to learn When you've got something to teach And I'll make it all worthwhile I'll make your heart smile
Pain will you return it I'll say it again - pain Pain will you return it I won't say it again
Strange love Strange highs and strange lows Strange love That's how my love goes Strange love Will you give it to me
|